Vallom, más…

Annyiszor bántottalak már, mégis megbocsátasz,
“Miért?” – kérdem én, s csak ennyi a válasz:
“Mert szeretlek, s mert Téged akarlak.”
Annyiszor bántottalak.

Te mindig kedves vagy velem, sokszor nem érdemlem,
Az én hibáimat nem én szenvedem.
De mégse hagytál el, itt vagy nekem,
Te mindig kedves vagy velem.

Szeretlek Téged, Veled akarok élni,
Örömben-bánatban együtt öregedni.
Két szó, mit elmondanék Neked:
“Szeretlek Téged!”